Intézménymutató:
Hadtorteneti Intezet es Muzeum (Budapest)
2000. január 14.
A Gyimesi-szorosban 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között lezajlott eseményekről szól Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyve, amelyet jan. 11-én mutattak be Budapesten, a Hadtörténeti Intézetben. Sebő Ödön a 32. hegyi határvadász zászlóalj azon harccsoportjának parancsnoka volt, amely a magyar határon védelemre berendezkedve, megállásra kényszerített két, könnyű átvonulásra számító szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. Sebő Ödön könyve az elmúlt három hónap alatt 3.500 példányban elfogyott, és ma már szinte lehetetlen hozzájutni. /A halálra ítélt zászlóalj. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2000. január 14.
A Gyimesi-szorosban 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között lezajlott eseményekről szól Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyve, amelyet jan. 11-én mutattak be Budapesten, a Hadtörténeti Intézetben. Sebő Ödön a 32. hegyi határvadász zászlóalj azon harccsoportjának parancsnoka volt, amely a magyar határon védelemre berendezkedve, megállásra kényszerített két, könnyű átvonulásra számító szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. Sebő Ödön könyve az elmúlt három hónap alatt 3.500 példányban elfogyott, és ma már szinte lehetetlen hozzájutni. /A halálra ítélt zászlóalj. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2000. május 26.
Máj. 24-én a Magyarok Világszövetsége tisztújító küldöttgyűlésének három régióülése /az anyaországi, a nyugat-európai és a kárpát-medencei/ megválasztotta a régiók új vezetőségét. A kárpát-medencei régióban a leköszönő régióelnök, Dobos László beszámolt az elmúlt négy esztendőről. Mint mondotta, az MVSZ eredeti célkitűzése, a kárpát-medencei autonómiatervezetek kidolgozása, megvitatása félúton leállt. Az anyaországi támogatás hiányzott ahhoz, hogy az autonómiaigényt megfelelő módon lehessen az illetékes nemzetközi fórumokon képviselni. Lényegi változásra az új polgári kormány beiktatása után került sor, amely az MVSZ számos törekvését szervesen beépítette a kormányprogramba. Dobos szerint a kisebbségi jogok terén a mai Kárpát-medencében megközelítőleg hasonló a helyzet a 8-9 évvel ezelőtti állapotokhoz. Hódi Sándor vajdasági küldött elmondotta: nagy szükség van arra, hogy a magyarság jogsérelmei kijussanak a nemzetközi fórumokra. A nyugatiak elvben támogatják a magyarság jogos kérését, hogy a háború okozta súlyos pusztítások miatt a vajdasági magyarság külön segélyben részesüljön. Régióelnöknek Borbély Imrét, az erdélyi jelöltet választották meg, aki elmondta, hogy valamennyi szervezetet átvizsgálják. Úgy látja, hogy a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága az egyetlen szervezet a Kárpát-medencében, amely már túljutott az építkezés erőfeszítésein. Hasonló állapotba kell hozni a többi országos tanácsot is. A régió alelnöke Csörgits József horvátországi küldött lett. Máj. 25-én a három régió küldöttei tartottak plenáris ülést. - A legnagyobb érdeklődés Tőkés László tiszteletbeli elnök beszámolóját kísérte. Tőkés a magyarság széthúzásának következményeire figyelmeztetett. A tiszteletbeli elnök kitért az egyházak szerepére is: eltérően az erdélyi történelmi egyházaktól, a magyarországi egyházak jelentős része távol tartja magát az MVSZ-től. A püspök úgy értékelte: sürgősen meg kell teremteni a megfelelő keretet az egyházak szerepvállalásához az MVSZ keretében. Az is elhangzott: a megújulás elképzelhetetlen a kommunizmus pere nélkül. Ez a folyamat már elkezdődött a Magyarországon is megjelent Fekete Könyvvel. Bejelentette: a következő világkongresszust és az MVSZ küldöttgyűlését Erdélyben szeretnék megszervezni. Csoóri Sándor leköszönő elnök ragaszkodott ahhoz, hogy elnöki beszéde helyett hallgattassék meg a könyvvizsgáló jelentés, amely bizonyította, hogy az MVSZ-nél, egyes híresztelések ellenére, rendben vannak a dolgok, nincs szó pénzügyi visszaélésekről. Ugyanezt Patrubány Miklós leköszönő alelnök igen jól dokumentált beszámolója is megerősítette. Patrubány beszámolt az MVSZ elmúlt négy esztendejéről, amelynek során számos programot - közöttük a nagycsaládos programot - sikerült tető alá hozni. Az alelnök a külhoni állampolgárság intézményének a kidolgozását, társadalmi vitára bocsátását, a külhoni állampolgárság fogalmának a megalkotását és annak részletes bemutatását valamennyi parlamenti pártnak rendkívüli megvalósításnak nevezte. - Máj. 26-án tartják az MVSZ elnökének megválasztását, Patrubány Miklós és Boros Péter a két legesélyesebb. /Makkay József: Választott az MVSZ-küldöttgyűlés. Erdélyi kezekben a kárpát-medencei régió. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./ Szíjártó István, Borbély Imre és Léh Tibor személyében új elnököt választott az anyaországi, a Kárpát-medencei, illetve a nyugati régió a Magyarok Világszövetsége máj. 24-én kezdődött háromnapos tisztújító küldöttgyűlésén Budapesten. Szíjártó István, az anyaországi régió új elnöke megválasztását követően elmondta, hogy szakmai krédóként a "minden magyar felelős minden magyarért" szlogent tartja útmutatónak, és jövendő munkájában mindent elkövet majd azért, hogy az anyaországban is átérezzék az elszakított nemzetrészek minden örömét és bánatát. Borbély Imre új Kárpát-medencei régióelnök eltökélt szándéka visszaszorítani a tíz év óta tartó fesztivizmust és mindenképpen a gyakorlati munkára helyezi a hangsúlyt. "A Magyarok Világszövetsége bebizonyította, hogy kicsiben utánozza a magyar történelmet, mert ismerjük tragédiáinkat, jeles pillanatainkat, azt is tudjuk, hogy mit kellene csinálni, de azt már nem, hogyan és a legjobb szándékokból sem derül ki tenni akarásunk" - közölte Csoóri Sándor, az MVSZ leköszönő elnöke a tisztújító küldöttgyűlés máj. 25-i ülésén. Tőkés László, az MVSZ tiszteletbeli elnöke, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke szerint szükséges a magyarországi történelmi egyházaknak az MVSZ életébe való bekapcsolása. Mozgósítani kell továbbá az anyaországi értelmiséget és elengedhetetlen az erkölcsi megújulás. Kiemelten kell kezelni a kisebbségi nemzetrészek autonómiájának kérdését. Leszögezte: mindent meg kell tenni a csángók "vértelen népirtásának" megakadályozásáért. Sürgette a kisebbségpolitikai áttörést, felszólítva a küldötteket, támogassák az erdélyi magyar nyelvű egyetem alapítására irányuló törekvéseket. Rezignáltan állapította meg: valós vagy vélt okok miatt "szekértáborok" alakultak ki a Magyarok Világszövetségében, "begyűrűzött az a társadalmi megosztottság, mely jellemző a társadalomra és sajnálatos módon az egyházi zsinatra is". Kijelentette: nem számíthatunk európai integrációra mindaddig, amíg nem következik be a magyar-magyar integráció. Ennek kapcsán pozitívumként értékelte a Magyar Állandó Értekezlet nemzetegyesítő törekvéseit. Javasolta, hogy a magyarok következő világkongresszusára Erdélyben kerüljön sor. A máj. 26-i tisztújító küldöttgyűlésen az MVSZ 300 képviselője a jelenlegi vezető, Csoóri Sándor helyére az alábbi kilenc jelölt közül választhat elnököt: Kurucz Gyula, az anyaországi régió volt elnöke, Duray Miklós szlovákiai politikus, Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetségének elnöke, Székhelyhidi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke, Boross Péter egykori miniszterelnök, Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Patrubány Miklós, az MVSZ jelenlegi elnökhelyettese, G. Nagyné Maczó Ágnes, az Országgyűlés egykori alelnöke, Szakály Sándor, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója. /Régióelnökök már vannak, szövetségi elnökjelöltek is szép számmal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2000. május 26.
Máj. 24-én a Magyarok Világszövetsége tisztújító küldöttgyűlésének három régióülése /az anyaországi, a nyugat-európai és a kárpát-medencei/ megválasztotta a régiók új vezetőségét. A kárpát-medencei régióban a leköszönő régióelnök, Dobos László beszámolt az elmúlt négy esztendőről. Mint mondotta, az MVSZ eredeti célkitűzése, a kárpát-medencei autonómiatervezetek kidolgozása, megvitatása félúton leállt. Az anyaországi támogatás hiányzott ahhoz, hogy az autonómiaigényt megfelelő módon lehessen az illetékes nemzetközi fórumokon képviselni. Lényegi változásra az új polgári kormány beiktatása után került sor, amely az MVSZ számos törekvését szervesen beépítette a kormányprogramba. Dobos szerint a kisebbségi jogok terén a mai Kárpát-medencében megközelítőleg hasonló a helyzet a 8-9 évvel ezelőtti állapotokhoz. Hódi Sándor vajdasági küldött elmondotta: nagy szükség van arra, hogy a magyarság jogsérelmei kijussanak a nemzetközi fórumokra. A nyugatiak elvben támogatják a magyarság jogos kérését, hogy a háború okozta súlyos pusztítások miatt a vajdasági magyarság külön segélyben részesüljön. Régióelnöknek Borbély Imrét, az erdélyi jelöltet választották meg, aki elmondta, hogy valamennyi szervezetet átvizsgálják. Úgy látja, hogy a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága az egyetlen szervezet a Kárpát-medencében, amely már túljutott az építkezés erőfeszítésein. Hasonló állapotba kell hozni a többi országos tanácsot is. A régió alelnöke Csörgits József horvátországi küldött lett. Máj. 25-én a három régió küldöttei tartottak plenáris ülést. - A legnagyobb érdeklődés Tőkés László tiszteletbeli elnök beszámolóját kísérte. Tőkés a magyarság széthúzásának következményeire figyelmeztetett. A tiszteletbeli elnök kitért az egyházak szerepére is: eltérően az erdélyi történelmi egyházaktól, a magyarországi egyházak jelentős része távol tartja magát az MVSZ-től. A püspök úgy értékelte: sürgősen meg kell teremteni a megfelelő keretet az egyházak szerepvállalásához az MVSZ keretében. Az is elhangzott: a megújulás elképzelhetetlen a kommunizmus pere nélkül. Ez a folyamat már elkezdődött a Magyarországon is megjelent Fekete Könyvvel. Bejelentette: a következő világkongresszust és az MVSZ küldöttgyűlését Erdélyben szeretnék megszervezni. Csoóri Sándor leköszönő elnök ragaszkodott ahhoz, hogy elnöki beszéde helyett hallgattassék meg a könyvvizsgáló jelentés, amely bizonyította, hogy az MVSZ-nél, egyes híresztelések ellenére, rendben vannak a dolgok, nincs szó pénzügyi visszaélésekről. Ugyanezt Patrubány Miklós leköszönő alelnök igen jól dokumentált beszámolója is megerősítette. Patrubány beszámolt az MVSZ elmúlt négy esztendejéről, amelynek során számos programot - közöttük a nagycsaládos programot - sikerült tető alá hozni. Az alelnök a külhoni állampolgárság intézményének a kidolgozását, társadalmi vitára bocsátását, a külhoni állampolgárság fogalmának a megalkotását és annak részletes bemutatását valamennyi parlamenti pártnak rendkívüli megvalósításnak nevezte. - Máj. 26-án tartják az MVSZ elnökének megválasztását, Patrubány Miklós és Boros Péter a két legesélyesebb. /Makkay József: Választott az MVSZ-küldöttgyűlés. Erdélyi kezekben a kárpát-medencei régió. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./ Szíjártó István, Borbély Imre és Léh Tibor személyében új elnököt választott az anyaországi, a Kárpát-medencei, illetve a nyugati régió a Magyarok Világszövetsége máj. 24-én kezdődött háromnapos tisztújító küldöttgyűlésén Budapesten. Szíjártó István, az anyaországi régió új elnöke megválasztását követően elmondta, hogy szakmai krédóként a "minden magyar felelős minden magyarért" szlogent tartja útmutatónak, és jövendő munkájában mindent elkövet majd azért, hogy az anyaországban is átérezzék az elszakított nemzetrészek minden örömét és bánatát. Borbély Imre új Kárpát-medencei régióelnök eltökélt szándéka visszaszorítani a tíz év óta tartó fesztivizmust és mindenképpen a gyakorlati munkára helyezi a hangsúlyt. "A Magyarok Világszövetsége bebizonyította, hogy kicsiben utánozza a magyar történelmet, mert ismerjük tragédiáinkat, jeles pillanatainkat, azt is tudjuk, hogy mit kellene csinálni, de azt már nem, hogyan és a legjobb szándékokból sem derül ki tenni akarásunk" - közölte Csoóri Sándor, az MVSZ leköszönő elnöke a tisztújító küldöttgyűlés máj. 25-i ülésén. Tőkés László, az MVSZ tiszteletbeli elnöke, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke szerint szükséges a magyarországi történelmi egyházaknak az MVSZ életébe való bekapcsolása. Mozgósítani kell továbbá az anyaországi értelmiséget és elengedhetetlen az erkölcsi megújulás. Kiemelten kell kezelni a kisebbségi nemzetrészek autonómiájának kérdését. Leszögezte: mindent meg kell tenni a csángók "vértelen népirtásának" megakadályozásáért. Sürgette a kisebbségpolitikai áttörést, felszólítva a küldötteket, támogassák az erdélyi magyar nyelvű egyetem alapítására irányuló törekvéseket. Rezignáltan állapította meg: valós vagy vélt okok miatt "szekértáborok" alakultak ki a Magyarok Világszövetségében, "begyűrűzött az a társadalmi megosztottság, mely jellemző a társadalomra és sajnálatos módon az egyházi zsinatra is". Kijelentette: nem számíthatunk európai integrációra mindaddig, amíg nem következik be a magyar-magyar integráció. Ennek kapcsán pozitívumként értékelte a Magyar Állandó Értekezlet nemzetegyesítő törekvéseit. Javasolta, hogy a magyarok következő világkongresszusára Erdélyben kerüljön sor. A máj. 26-i tisztújító küldöttgyűlésen az MVSZ 300 képviselője a jelenlegi vezető, Csoóri Sándor helyére az alábbi kilenc jelölt közül választhat elnököt: Kurucz Gyula, az anyaországi régió volt elnöke, Duray Miklós szlovákiai politikus, Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetségének elnöke, Székhelyhidi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke, Boross Péter egykori miniszterelnök, Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Patrubány Miklós, az MVSZ jelenlegi elnökhelyettese, G. Nagyné Maczó Ágnes, az Országgyűlés egykori alelnöke, Szakály Sándor, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója. /Régióelnökök már vannak, szövetségi elnökjelöltek is szép számmal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2000. június 1.
Gyergyószentmiklóson zajlott május 25-26-án A magyar államalapítástól a kisebbségi sorsig címmel rendezett történészkonferencia. A megnyitón dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő elmondotta, a történészkonferencia kettős ünnep jegyében zajlik: a millennium tiszteletére és a Gyergyói Népfőiskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Rangos történészek tartottak előadást, mint dr. Toroczkay Gábor, dr. Bertényi Iván, dr. Csukovics Enikő, dr. Tringli István, dr. Kruppa Tamás és dr. Horn Ildikó a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről, dr. Tüdős Kinga a bukaresti N. Iorga Történeti Intézettől, dr. Bona Gábor, a magyar Hadtörténeti Intézet igazgatója, dr. Egyed Ákos a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről, dr. Vincze Gábor a szegedi József Attila Tudományegyetemről, Boér Hunor a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumtól és dr. Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi főiskola tanára. Erdély történelmével is foglalkozott több előadás, így a székely kérdés megfogalmazásáról az utolsó rendi országgyűlésen dr. Egyed Ákos, a 48-49-es magyar szabadságharc katonai történetéről dr. Bona Gábor, a székely közbirtokosságról dr. Garda Dezső, dr. Vincze Gábor pedig Kis magyar-román kapcsolattörténetet adott elő az 1945-1965 közötti időszakból. - A Gyergyói Népfőiskola dr. Garda Dezsőnek köszönhetően évről évre megrendezi a rangos történészkonferenciát. /Gál Éva Emese: Történészkonferencia kettős ünnep jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./ Dr. Vincze Gábor elmondta, örült, hogy népes volt a hallgatóság, mert a rendezvénynek tankönyvpótló jellege volt. Generációk nőttek fel úgy, hogy alig ismerik nemzetük múltját. Hozzátette? Erdélyben nagyon kevés a kutató-publikáló, aktív magyar történész. Nagy probléma, hogy megszakadt a folytonosság, kiesett egy egész generáció. Egyed István, Jakó Zsigmond, Imreh István nemzedéke mellé csak most kezd csatlakozni egy egészen fiatal váltás. Jelenkorkutatók pedig éppenséggel nem voltak, most van két fiatal, a Pécsen doktoráló Nagy Mihály Zoltán és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen Lonhardt Tamás. Csucsuja István tanársegéde, mindketten az 1945 utáni évekkel foglalkoznak. - Dr. Vincze Gábor kifejtette, Romániában is fog kutatni, ha kap engedélyt, de a magyarországi anyag is nagyon gazdag. - Dr. Bertényi Iván megjegyezte: Budapesten rendeztek beszélgetést a Szent Koronáról, alig jöttek el ötvenen, kevés történészhallgató volt jelen, viszont itt, Gyergyószentmiklóson telt ház volt és a közönség végigülte a két nap előadásait. Bertényi óvott a dilettantizmustól, ilyennek tartja Holler Lászlónak a Századokban közölt tanulmányát a Szent Koronáról. Csomor Lajost nem fogadja el szakértőnek, de elismeréssel fogadta, hogy Csomor kamerával ellátott parányi szondát vezetett be a korona illesztései közé. A külső képek ráhajlanak az alsó koronára, Csoma felfedezte, hogy alattuk nincs ott az apostol, csak a fölirat, tehát ott valamikor el volt törve a koronaív. /Barabás István: A történelem házhoz jön. = A Hét (Bukarest), jún. 8./
2000. június 1.
Gyergyószentmiklóson zajlott május 25-26-án A magyar államalapítástól a kisebbségi sorsig címmel rendezett történészkonferencia. A megnyitón dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő elmondotta, a történészkonferencia kettős ünnep jegyében zajlik: a millennium tiszteletére és a Gyergyói Népfőiskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Rangos történészek tartottak előadást, mint dr. Toroczkay Gábor, dr. Bertényi Iván, dr. Csukovics Enikő, dr. Tringli István, dr. Kruppa Tamás és dr. Horn Ildikó a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről, dr. Tüdős Kinga a bukaresti N. Iorga Történeti Intézettől, dr. Bona Gábor, a magyar Hadtörténeti Intézet igazgatója, dr. Egyed Ákos a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről, dr. Vincze Gábor a szegedi József Attila Tudományegyetemről, Boér Hunor a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumtól és dr. Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi főiskola tanára. Erdély történelmével is foglalkozott több előadás, így a székely kérdés megfogalmazásáról az utolsó rendi országgyűlésen dr. Egyed Ákos, a 48-49-es magyar szabadságharc katonai történetéről dr. Bona Gábor, a székely közbirtokosságról dr. Garda Dezső, dr. Vincze Gábor pedig Kis magyar-román kapcsolattörténetet adott elő az 1945-1965 közötti időszakból. - A Gyergyói Népfőiskola dr. Garda Dezsőnek köszönhetően évről évre megrendezi a rangos történészkonferenciát. /Gál Éva Emese: Történészkonferencia kettős ünnep jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./ Dr. Vincze Gábor elmondta, örült, hogy népes volt a hallgatóság, mert a rendezvénynek tankönyvpótló jellege volt. Generációk nőttek fel úgy, hogy alig ismerik nemzetük múltját. Hozzátette? Erdélyben nagyon kevés a kutató-publikáló, aktív magyar történész. Nagy probléma, hogy megszakadt a folytonosság, kiesett egy egész generáció. Egyed István, Jakó Zsigmond, Imreh István nemzedéke mellé csak most kezd csatlakozni egy egészen fiatal váltás. Jelenkorkutatók pedig éppenséggel nem voltak, most van két fiatal, a Pécsen doktoráló Nagy Mihály Zoltán és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen Lonhardt Tamás. Csucsuja István tanársegéde, mindketten az 1945 utáni évekkel foglalkoznak. - Dr. Vincze Gábor kifejtette, Romániában is fog kutatni, ha kap engedélyt, de a magyarországi anyag is nagyon gazdag. - Dr. Bertényi Iván megjegyezte: Budapesten rendeztek beszélgetést a Szent Koronáról, alig jöttek el ötvenen, kevés történészhallgató volt jelen, viszont itt, Gyergyószentmiklóson telt ház volt és a közönség végigülte a két nap előadásait. Bertényi óvott a dilettantizmustól, ilyennek tartja Holler Lászlónak a Századokban közölt tanulmányát a Szent Koronáról. Csomor Lajost nem fogadja el szakértőnek, de elismeréssel fogadta, hogy Csomor kamerával ellátott parányi szondát vezetett be a korona illesztései közé. A külső képek ráhajlanak az alsó koronára, Csoma felfedezte, hogy alattuk nincs ott az apostol, csak a fölirat, tehát ott valamikor el volt törve a koronaív. /Barabás István: A történelem házhoz jön. = A Hét (Bukarest), jún. 8./
2000. szeptember 7.
A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum központi irattárában 1988 tavaszán olyan páratlan értékű második világháborús dokumentumok kerültek napvilágra, amelyek feldolgozása után viszonylag tiszta képet lehetett kialakítani a keleti hadszíntéren létesített magyar katonatemetőkről. Külön érték, hogy a legtöbb hősi és munkaszolgálatos temetőhöz, az eltemetettekhez számos személyes emlék, adat kapcsolódik. A Béke poraikra... című dokumentum-emlékkönyv közel 800 oldalon számol be a II. világháborúban a keleti hadműveletek során elesett magyar katonákról és munkaszolgálatosokról. A könyv írója és szerkesztője, dr. Bús János kandidátus, levéltáros, a központi irattár igazgatója; társszerzője, dr. Szabó Péter kandidátus, hadtörténész. Az emlékkönyv 308 haditemetőt ismertet, sok térképvázlatot, katonák leveleit, haláleseti jegyzőkönyvek részleteit, eredeti fényképeket mutat be, tartalmazza 28 ezer magyar katona és munkaszolgálatos személyi adatait, haláluk körülményeit és eltemetésük helyét. Jelenleg készül a második kötet, amely a történelmi Magyarország területén elesettekről és meghaltakról emlékezik meg, nagy segítséget, szolgálatot nyújtva a róluk megemlékezni kívánó településeknek is abban, hogy megtudják, hol vesztek oda fiaik, illetve az ő területükön kik vannak eltemetve. A napokban érkezett meg munkacsoportjuk, dr. Bús János, Illésfalvi Péter muzeológus és Maruzs Roland kutató-történész. Bejárták a csíki, a gyergyói és a szomszédos moldvai tájakat, hogy azonosítsák a nyilvántartásukban szereplő hősi halottak sírhelyeit, régi térképváltozatok alapján megkeressék a hantokat, amelyeken még vannak vagy már nincsenek jelek. /Ferencz Imre: Honvédsírok nyomában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./ Több olvasó érdeklődött, hol vásárolható meg a Béke poraikra... című könyv, másrészt a vidéken elesett honvédek és katonatemetők kapcsán jelezték, hogy információkkal, dokumentációs jellegű iratokkal, fényképekkel stb. szolgálnának. A Hargita Népe teret biztosíts azoknak, akik az áldozatokról információval, fényképekkel, levelekkel, stb. rendelkeznek. A Béke poraikra... sorozat első kötete 1999-ben jelent meg. A közel 2,5 kilogrammos súlyú munkának Magyarországon postai utánvéttel 4900 forint az ára. /Ferencz Imre: Honvédsírok nyomában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./
2000. december 14.
Kétnapos ünnepléssel emlékeztek Szatmárnémetiben Bem apóra, az 1848-49-es magyar szabadságharc legendás lengyel tábornokát halálának 150. évfordulóján. Az első napon a Scheffler János Lelkipásztori Központban szimpóziumot tartottak, melyen részt vett Reizer Pál megyés püspök, Riedl Rudolf prefektus, Ilyés Gyula, az RMDSZ megyei elnöke, Varga Attila és Pécsi Ferenc parlamenti képviselők és sokan mások. Bem József életéről, személyiségének Herman Róbert, a budapesti Hadtörténeti Intézet igazgatója, Egyed Ákos történész, akadémikus, Kereskényi Sándor szenátor, Kónya László, Kozma Artúr és Thoroczkay Sándor tanár, illetve Danku Pál kutató beszélt. Másnap Szamoskrassón folytatódott az ünnepség, az ünnepi istentisztelet után a Darvay kúriához zarándokolt a sokadalom. Erdélybe tartva itt szállt meg és töltött egy éjszakát valamikor Bem tábornok. Két éve emléktáblával jelölték meg a házat, most a Bem-emlékszobát is felavatták. /Bem apót ünnepelték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./
2000. december 14.
Kétnapos ünnepléssel emlékeztek Szatmárnémetiben Bem apóra, az 1848-49-es magyar szabadságharc legendás lengyel tábornokát halálának 150. évfordulóján. Az első napon a Scheffler János Lelkipásztori Központban szimpóziumot tartottak, melyen részt vett Reizer Pál megyés püspök, Riedl Rudolf prefektus, Ilyés Gyula, az RMDSZ megyei elnöke, Varga Attila és Pécsi Ferenc parlamenti képviselők és sokan mások. Bem József életéről, személyiségének Herman Róbert, a budapesti Hadtörténeti Intézet igazgatója, Egyed Ákos történész, akadémikus, Kereskényi Sándor szenátor, Kónya László, Kozma Artúr és Thoroczkay Sándor tanár, illetve Danku Pál kutató beszélt. Másnap Szamoskrassón folytatódott az ünnepség, az ünnepi istentisztelet után a Darvay kúriához zarándokolt a sokadalom. Erdélybe tartva itt szállt meg és töltött egy éjszakát valamikor Bem tábornok. Két éve emléktáblával jelölték meg a házat, most a Bem-emlékszobát is felavatták. /Bem apót ünnepelték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./
2002. december 9.
A Szatmárnémeti Szent István Kör és a Szamoskrassói Református Egyházközség ebben az évben is megtartotta a már hagyományossá vált Bem-emlékünnepséget. A rendezvény dec. 7-én kezdődött a Scheffler János Lelkipásztori Központban vette kezdetét, ahol dr. Bona Gábor ezredes, hadtörténész, a Budapesti Hadtörténeti Intézet igazgatója Bem József, Kossuth Lajos tábornoka címmel tartott történelmi előadást. Másnap, vasárnap, Szamoskrassó református templomában Sipos Miklós esperes, szamoskrassói lelkész hirdetett igét. Szamoskrassón a Szent István Kör segítségével az egykori Darvai-kúriában berendezték a Bem-szobát és a Szamosháti Néprajzi Múzeumot. /E. Gy.: Bem tábornokra emlékeztek Szatmárnémetiben és Szamoskrassón. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 9./
2002. december 9.
A Szatmárnémeti Szent István Kör és a Szamoskrassói Református Egyházközség ebben az évben is megtartotta a már hagyományossá vált Bem-emlékünnepséget. A rendezvény dec. 7-én kezdődött a Scheffler János Lelkipásztori Központban vette kezdetét, ahol dr. Bona Gábor ezredes, hadtörténész, a Budapesti Hadtörténeti Intézet igazgatója Bem József, Kossuth Lajos tábornoka címmel tartott történelmi előadást. Másnap, vasárnap, Szamoskrassó református templomában Sipos Miklós esperes, szamoskrassói lelkész hirdetett igét. Szamoskrassón a Szent István Kör segítségével az egykori Darvai-kúriában berendezték a Bem-szobát és a Szamosháti Néprajzi Múzeumot. /E. Gy.: Bem tábornokra emlékeztek Szatmárnémetiben és Szamoskrassón. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 9./
2002. december 17.
A Szatmárnémetiben és Szamoskrassón megrendezett Bem-napokon előadóként vett részt dr. Bona Gábor magyarországi hadtörténész, akit foglalkozásáról kérdezett az újságíró. Bona Gábor 1973-ban végzett az akkori debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Harminc éve foglalkozik a XIX. századi magyar és egyetemes hadtörténelemmel, elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmével. Erről jelent meg két nagy összefoglalása és öt egyéb könyve a szabadságharc tisztikaráról, melyekben a honvédsereg tizenegyezer tisztjének az életrajza olvasható. Még vannak hiányosságok, de ezeket pótolni lehet. Szatmárnémetiben olyan anyagokhoz jutott, amelyek felhasználásával kiegészítheti saját kutatásait. Régen bizonyos tevékenységek a Honvédelmi Minisztériumhoz tartoztak, ezek mind katonai helyek voltak. 1986-ban Bona lett a Történelmi Közlemények főszerkesztője, ami azt jelentette, hogy őrnagyként felvették a hadseregbe. Később egy időre intézményük bécsi levéltárának lett a vezetője 1987-1992 között, majd a Hadtörténeti Intézet igazgatójaként (ez egy tudományos kutatóintézet, ahol közel húsz ember dolgozott). 1992-ben mint katona, nyugállományba került, és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa maradt, ez évtől tanít Debrecenben, az egyetemen. Óraadóként eddig is tanított a Pázmány Péter Tudományegyetemen, és most várja a professzori kinevezését Miskolcra. /Elek György: "Szatmárnémetiben is vannak olyan történészek, akiktől érdemes tanulni". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 17./
2002. december 17.
A Szatmárnémetiben és Szamoskrassón megrendezett Bem-napokon előadóként vett részt dr. Bona Gábor magyarországi hadtörténész, akit foglalkozásáról kérdezett az újságíró. Bona Gábor 1973-ban végzett az akkori debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Harminc éve foglalkozik a XIX. századi magyar és egyetemes hadtörténelemmel, elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmével. Erről jelent meg két nagy összefoglalása és öt egyéb könyve a szabadságharc tisztikaráról, melyekben a honvédsereg tizenegyezer tisztjének az életrajza olvasható. Még vannak hiányosságok, de ezeket pótolni lehet. Szatmárnémetiben olyan anyagokhoz jutott, amelyek felhasználásával kiegészítheti saját kutatásait. Régen bizonyos tevékenységek a Honvédelmi Minisztériumhoz tartoztak, ezek mind katonai helyek voltak. 1986-ban Bona lett a Történelmi Közlemények főszerkesztője, ami azt jelentette, hogy őrnagyként felvették a hadseregbe. Később egy időre intézményük bécsi levéltárának lett a vezetője 1987-1992 között, majd a Hadtörténeti Intézet igazgatójaként (ez egy tudományos kutatóintézet, ahol közel húsz ember dolgozott). 1992-ben mint katona, nyugállományba került, és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa maradt, ez évtől tanít Debrecenben, az egyetemen. Óraadóként eddig is tanított a Pázmány Péter Tudományegyetemen, és most várja a professzori kinevezését Miskolcra. /Elek György: "Szatmárnémetiben is vannak olyan történészek, akiktől érdemes tanulni". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 17./
2003. január 9.
Dr. Bús János alezredes, a Magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának igazgatója elmondta, hogy a második világháborúban elesettekkel kapcsolatos anyag Budapesten teljesnek mondható. Tudják, hogy Franciaországtól a Csendes-óceán partján fekvő Vlagyivosztokig, Svédországtól Dél- Ausztriáig hol vannak eltemetve magyar katonák, munkaszolgálatosok vagy hadifoglyok. A Magyar Királyi Honvédség második világháborús emberveszteségét 310-320 ezer főre becsülik. Ebben nincs benne azok száma, akik a hadifogságban veszítették életüket. A Rákosi-korszakban az elesett magyarok háborús bűnösnek számítottak. Egykor Budapesten, a rákoskeresztúri temetőben csaknem huszonötezer, az első, illetve a második világháborúban harcolt magyar honvéd földi maradványai nyugodtak. Ma csupán körülbelül harmincról tudják, hol van eltemetve. Jellemző, hogy az ötvenes években - fémgyűjtő akció keretében - a földből kihúzták a sírokat jelző vaskereszteket. - A magyar katonák földi maradványait a Szovjetunió érintett utódállamaiban hivatalosan is megőrzik. A Don menti sírokat - például - az orosz államadósság terhére újítják fel. Két központi magyar katonai temetőt alakítottak ki. Az elsőnek nevezettet Bolgyirevkában, a másodikat Rudkinó-Gremjacseben. Az előbbiben nyolcezerháromszáz, az utóbbiban csaknem húszezer magyar nyugszik. Bús János munkatársaival végzett eddigi kutatásainak eredményeit a Béke poraikra... című kétkötetes dokumentum-emlékkönyvben tették közzé. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Irodájának internetes honlapján összesen százharmincezer, hadműveleti területen elesett katona, illetve munkaszolgálatos, valamint hadifogolytáborban elhunyt személy adatai olvashatók. Címe: www.hadifogoly.adatbanyaszat. hu. Sokan innen szereztek tudomást hozzátartozójuk sorsáról. (MTI-Press) /Kik és hogyan ápolják a katonasírokat? - Beszélgetés dr. Bús János hadtörténésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./
2003. január 10.
A doni csatáról, a 2. magyar hadsereg majdnem teljesen megsemmisüléséről több visszaemlékezés jelent meg. Gellért Sándor (1916-1988) "A magyarok háborúja" címen állított emléket az elesetteknek. Vitéz Jankovic Lőrinc (1907-1992) századparancsnok is hazajött a Dontól huszár zászlóalja legényeivel. A visszaúton a lovakat a németek elvették, vagy elpusztultak. Ekkor legényeivel nyírfaágból sítalpakat csináltatott, s azon hatoltak át a hómezőkön. A "síszázad" csodálatos meneküléséről Horváth Miklós: "A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál" (Bp. Hadtörténeti Intézet 1959) c. könyvében lehet olvasni. 1972-ben jelent meg Nemeskürty István könyve "Requiem egy hadseregért" címmel. A nyolcvanas években vetítette a Magyar Televízió a "Krónika - végjáték a Donnál" c. sorozatot. Gellért Sándor is szerepelt benne. 1996 nyarán, az oroszországi pravoszláv egyház közreműködésével gyászszertartást tartottak a Don mentén elpusztult honvédek emlékére. Szatmárnémetiben 1997. nov. 2-án tartották a Németi templomban az első megemlékezést. Újsághirdetést adtak fel, hogy jelentkezzen, ha van még életben lévő személy, aki megjárta honvédként a Don-kanyart. Ekkor jelent meg Garda József (1917-2000) nyugdíjas főkönyvelő. A fronton töltött napjaira olyan élénken emlékezett, hogy kérték, írja le. Könyvét 1999-ben adta ki a Püski Kiadó: "Kint voltam a Donnál" címmel. A Németi templom kertjében márvány emlékmű emlékeztet a világháború hős honvédjeire, akik harcoltak, fogságba estek, szenvedtek azokban a nehéz években. /Ábrám Lídia: Szatmáriak a Donnál. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 10./
2003. január 13.
Jan. 12-én a doni tragédiára emlékeztek az áttörés 60. évfordulóján a budai Várban, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán található emlékműnél. - Talán nincs olyan család Magyarországon, amely ne veszített volna el egy apát, egy fiút, egy testvért vagy egy barátot a magyar történelem nemzetet próbáló háborújában - hangsúlyozta Holló József dandártábornok, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Csaknem 130 ezer bajtársunk veszett el az egyenlőtlen harcban - mondta Horváth Gyula. Az emlékműnél koszorút helyeztek el az Országgyűlés elnöke, a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nevében. Ugyancsak elhelyezték a megemlékezés virágait a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Bolyai Bajtársi Kör, a Horthy Miklós Társaság, a Doni Bajtársak Szövetsége, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Vitézi Rend képviselői. Az eseményekre emlékezve ünnepi szentmisét tartottak a Mátyás templomban, amelyet Kocsis István tábori esperes celebrált. /Emlékezés a doni eseményekre. 60. évforduló a budai Várban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./
2003. október 30.
Háború, hadsereg és média, Gutenbergtől napjainkig címmel nyitott kiállítást a román Nemzeti Katonai Múzeum Budapesten okt. 28-án, a román hadsereg napja alkalmából. A tárlat a román-magyar barátság jelképe - hangoztatta Mihail Stefan-Nicolin, a román múzeum vezetője. Holló József dandártábornok, a Hadtörténeti Intézet igazgatója elmondta: immár hagyománnyá vált, hogy a román hadsereg napján Budapesten, míg a magyar honvédelem napján Bukarestben rendeznek kiállítást. A kiállítás megnyitóján részt vett Gheorge Matache védelmi minisztériumi államtitkár is. /Román katonai kiállítás Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./
2004. október 19.
A tordai csata hatvanadik évfordulóján már kőfal veszi körül a sírkertet, a hősök nevét márványtáblák és kőkeresztek őrzik, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság munkájának eredményeként. A sírkertben kétszáznegyven katona – 221 magyar, 15 szovjet és 4 német – nyugszik. A kopjafás emlékoszlop a tordai csata több mint 2500 áldozatának emlékét őrzi. Az okt. 17-i ünnepségen Bús János /Budapest/, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának igazgatója kifejtette: „a tordai hősök életüket áldozták a honért." Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke történészként értékelte a tordai csata jelentőségét: „A második világháború egyik legnagyobb fegyvertényének ma már az árát is tudjuk: 10 ezer áldozat, 2500 hősi halott, számtalan sebesült és megnyomorodott, fogságba hurcolt honvéd. Csodával határos bravúrnak tűnik, hogy a második magyar hadsereg a tordai csatában képes volt hadműveleti feladatát teljesíteni, megakadályozni a szemben álló haderő gyors kijutását a közép-erdélyi részekre, ahonnan már egyenes út vezetett a Hajdúságba és a Nyírségbe, illetve Budapestre.” “A leharcolt, kifáradt, romjaiból újjáéledő hadsereg erejét talán a szülőföld adta.” Bálint-Pataki József hangsúlyozta: “Ők a hazáért, társaik visszavonulásának fedezéséért áldozták életüket.” Nem gondolhatták, hogy szerepük csupán a német hadsereg visszavonulásának fedezése volt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke megállapította: „Aki életét is képes feláldozni nemzetéért, hazájáért, családjáért, az a hős. Így nem az a fontos, hogy melyik oldalon harcolt. Igazságos háborúk nincsenek, legfennebb jogosak. De igazság abban, hogy egyeseknek meg kell halniuk, nincs. Az elmúlt nyolcvan esztendőben arra próbáltak megtanítani, hogy az a hős, aki győzött, az a hős, aki a győztesek oldalán állt. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2004-ben mindannyian elfogadjuk: másképpen kell értelmezni a hősiességet, másképpen kell értelmezni a térség történelmét. Nem az számít, kik voltak a győztesek, illetve a vesztesek, hanem az, hogy ki miért áldozta életét." /Rostás-Péter Emese: Megemlékeztek a tordai csata hatvanadik évfordulójáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./
2005. április 8.
A koltói kastélyt a termelőszövetkezet raktárként és irodaként használta, később nagy részét iskolává alakították, földszintjén ma is iskola és óvoda működik. A Teleki családhoz hű egykori kocsis, Sebők Mihály elhatározta, hogy emlékszobát létesít. A magát autodidakta módon művelő, a kultúra iránt fogékony ember támogatóra talált Palkó Gábor iskolaigazgató személyében. Közös kezdeményezésük révén jött létre a mai múzeum. 1994-től, Sebők Mihály halála után unokái vették át a múzeum irányítását. Kapcsolatba lépve a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal, valamint a Hadtörténeti Múzeummal és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, pályázatok útján, korszerű kiállításokat hoztak létre. Koltó az elmúlt időszakban az irodalmi muzeológusok tanácskozásának színhelyévé is vált. Nemrég Koltó községgé alakult. Az új vezetés erőszakos módon próbálja érvényre juttatni hatalmi törekvéseit. A polgármester kijelentette, hogy a múzeum eddigi fenntartóinak semmi keresnivalója a kastély falai között, s lakatot tesz a múzeum ajtajára, hogy rajta kívül senki más ki ne nyithassa. A polgármester szerint a múzeum nyitvatartási időn kívül nem látogatható. /Kádár Emőke múzeumi gondnok: Koltó neve irodalomtörténeti fogalom. Vajon az is marad? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 8./
2005. november 18.
A Hűség a Hazáért Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést adományozta az Igazolt Szabadságharcos Világszövetség Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek. A címet az RMDSZ elnöke november 17-én a budapesti Hadtörténeti Múzeumban tartott ünnepségen vette át. A rendezvényen hasonló kitüntetésben részesült többek között Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke, Sütő András író, valamint Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke is. A Szabadságharcos Világszövetség indoklása értelmében Markó Béla „a rendszerváltozás óta tanúsított erkölcsi tisztaságáért, a hazához való hűségét és példamutató nemzeti érzését bizonyító cselekedeteiért” részesült a díjban. Az érdemrend átvétele után Markó elmondta: a lehető legnagyobb megtiszteltetésnek tartja a magyar 56-os szabadságharcosoktól díjat kapni, hiszen ez igazolása annak a munkának, amelyet az elmúlt másfél évtizedben, Erdélyben, a magyar nemzet érdekében fejtett ki. A díj ugyanakkor az erdélyi magyarság kitartásának és hűségének is szól – mutatott rá Markó. /Kitüntették az 56-osok Markót és Sütőt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
2005. november 25.
Illésfalvi Péter hadtörténész és főmuzeológus neve nem ismeretlen a Székely Hírmondó olvasói előtt, hiszen a hetilap 2004-ben sorozatban közölte a kézdivásárhelyi 24-es határvadász-zászlóalj történetéről szóló kutatásainak eredményeit. A HM Hadtörténeti Intézet Múzeumának munkatársa, valamint két kollégája – Szabó Péter hadtörténész és Számvéber Norbert levéltárvezető – az Erdély a hadak útján 1940-1944 című közös kötetüket bemutatták Sepsiszentgyörgyön. Illésfalvi Péter elmondta, hogy az elmúlt 10-15 esztendő alatt Erdély mindenféle szempontból felértékelődött. Sok kiadvány látott napvilágot, ami Erdéllyel foglalkozik. Egyvalami azonban mégiscsak hiányzott, az 1940-44 közti időszak bemutatása, hadtörténészi szemmel. A kötet három fő részben dolgozta fel ezt az időszakot. Az 1940-es erdélyi bevonulást, a magyar királyi honvédség berendezkedését a visszakapott területen, végül bemutatták az 1944 augusztusa végétől október 25-ig zajló harcokat. Mindezt tárgyilagosan, a források átolvasásával. A háromszéki emberek segítsége nélkül el sem készülhetett volna ez a könyv, hiszen a levéltári forrásokon túlmenően lényeges szerepet kapott az „oral history”, a visszaemlékezések, az egykoron vezetett naplók, noteszek. Az emlékezők között van dr. Szőcs Dániel, Gotz József sepsiszentgyörgyi hadapród vagy a kézdivásárhelyi dr. Laczkó László zászlós, aki mindvégig a csapattestével maradt, s hősi halált halt Tokaj mellett. Nem minden kutatási eredmény került bele a könyvbe. Szükségesnek tartják a könyv tudományos igénnyel megírt változatát is. Ugyanakkor Illésfalvi szeretné feldolgozni a székelyföldi határvadász-zászlóaljak történetét. A kötetben megtalálható Mező Ferenc tartalékos zászlósnak a kászonjakabfalvi harcokban tanúsított hősi helytállásáról szóló beszámoló is. A géppuskás-szakasz parancsnoka, miután tűzgépei harcképtelenné váltak, maga feküdt a még egyetlen üzemképes géppuska mögé. Már több sebből vérzett, de még mindig sikeresen verte vissza az újra és újra rohamozó szovjet gyalogságot. Közelharcban esett el, de sebesült, halott bajtársait esküjéhez ragaszkodva nem hagyta el. Holtteste az ellenség kezére került, éjszaka tiszti legénye „kilopta” onna, s szekéren Kézdivásárhelyre szállította, ahol a Laczkó-kriptában eltemették. Dimény Árpád: Hiánypótló könyv Erdélyről. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 25./
2005. november 26.
Változatos a XIII. Erdővidéki Közművelődési Napok programja, de az eseményeken kevesen jelentek meg. Baróton a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum két részlegvezetője tartott előadást a világháborúról. Illésfalvi Péter az 1940. szeptemberi erdélyi bevonulás fogadtatását, illetve Horthy Miklós kormányzó kolozsvári díszbevonulásának momentumait idézte fel korabeli sajtófotók segítségével. Demeter László, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke megköszönte az Erdővidék Múzeum létrehozását támogatók áldozatkészségét. A rendezvény kihelyezett programjainak keretében Nagyajtán, Nagybaconban, Köpecen, Kisbaconban, Vargyason, Bibarcfalván is elhangzottak előadások. /(hecser): Kevesen, de lelkesen (XIII. Erdővidéki Közművelődési Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./
2006. június 2.
Hivatalosan nem foglalt állást és nem is kommentálta a nyíregyházi román második világháborús emlékmű fehér lepellel való bevonását a budapesti román nagykövetség. Nyíregyházán a Jobbik Magyarországért mozgalom helyi szervezete fehér lepellel burkolta be a román emlékművet, ennek eltávolítását követelve az önkormányzattól, azzal az indokkal, hogy el kellene távolítani a közterületről a szocialista jelképet. Az obeliszkből és egy olajágat tartó román katona szobrából álló köztéri alkotás a román nép ajándékaként került 1960-ban Nyíregyházára. A Jobbik szerint a temetőben, a román katonák sírjai mellett lenne a helye. „Romániával a kapcsolatunk hadisír vonatkozásban még nincsen kormányközi egyezményben rögzítve, de több egyeztető tárgyalást is lefolytattunk már, hisz ez ügyben mindkét fél érdekelt” – nyilatkozta korábban Holló József vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Megjegyezte, a Magyarország területén lévő román katonasírok, emlékhelyek gondozottak, végigjárta ezeket Budapesttől Ostffyasszonyfáig. Az ostffyasszonyfai katonai temetőbe az első világháborúban elesett 4300 román katonát temették. A Jobbiknak nem ez volt az első szoborletakarásos demonstrációja. Május 5-én a kozák lovas szobrot takarták le néhány órára lepellel, szintén az áthelyezését kérve a helyi temetőbe, az orosz katonák sírjához. /Guther M. Ilona, Budapest: Hősök napi magyar-román szoborvita. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
2006. október 4.
Aradon Kossuth- és Damjanich-relikviák bemutatását ígérte a múzeum, végül ennél sokkal bővebb látnivaló került az érdeklődők elé. Ezek közül több most először került a nyilvánosság elé. Dr. Peter Hügel múzeumigazgató közölte, a budapesti Hadtörténeti Múzeummal közösen rendezni és restaurálni kívánják azt az anyagot, amelynek most csak töredékét tették ki. Búza Gábor megyei tanácsi alelnök mondott köszönetet azért, hogy bemutatták az évtizedekig elzárt tárgyakat. A tárlók és a képek feliratai kizárólag román nyelvűek – ígéret hangzott ezek kétnyelvűre való bővítésére. /(Kiss): Arad 1848–49 – tárgyakban és képeken. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./
2007. május 22.
Hatalmas, tizenegy évig tartó kutatómunka eredményeként született meg Gocz József könyve, amelyet május 21-én mutattak be Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. A Háromszék második világháborús frontharcosai, hadifoglyai és hadiözvegyei című kiadvány hiánypótló munka, amely méltó emléket kíván állítani az áldozatoknak. A Magyar Hadtörténeti Intézet pontos dokumentumai alapján készült, hangsúlyozta a szerző. Gocz József nyilvántartásaiban 1541 hadifogoly szerepel összesen 3601 év fogsággal, 750 frontszolgálatos és ugyanennyi hadiözvegy. Helyi kiadó nem vállalta a könyv megjelentetését, a Székelylégió és a Karpatia Műhely közös gondozásában láthatott napvilágot. Nyomdai hiba miatt a könyvből kimaradt a hadifoglyok jegyzéke. Teljes összefoglaló helyett csak a frontharcosok és hadiözvegyek névsora jelenhetett most meg székekre, falvakra lebontva, de ígéret szerint hamarosan napvilágot lát a hiányzó, hadifoglyokról szóló rész is. A könyv előszavát dr. Szabó József János hadtörténész írta. Gocz József az eddig összesített anyagot, a teljes dokumentációt a Székely Nemzeti Múzeumban helyzete letétbe. /Farkas Réka: Könyv a múltról a jelennek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 22./; Gocz József (sz. Sepsiszentgyörgy, 1921. április 30.) iparos család gyermekeként nevelkedett. Iskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte a Református Székely Mikó Kollégiumban 1940-ben. 1940. december 13-án bevonult katonának a Magyar Királyi 27-es Székely Honvéd Tábori Tüzér Osztályhoz Marosvásárhelyen mint karpaszományos.
2007. június 7.
Június 10-én, vasárnap avatják fel a nagyenyedi református temetőben a nagyenyedi fogolytáborban 1944 végén és 1945 elején elhunyt 234 honvéd emlékére felállított emlékművet. Megépítését a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Pro Professione és a Communitas alapítványok, valamint magánszemélyek támogatásával a Fehér megyei RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság és a Nagyenyedi Református Egyházközség vállalta magára. Az emlékművet Bogdanovits Nagy Péter, Nagyenyed főépítésze díjmentesen tervezte, a kivitelezést László István és Biró András végezte. /Takács Ildikó: Elkészült a honvédemlékmű. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./
2007. június 20.
Háború a háború után – ez a címe annak a kiállításnak, amelyet a budapesti Hadtörténeti Múzeumban nyitottak meg, és amely egy olyan háborúról szól, amiről eddig csak nagyon kevesen tudtak. A második világháború után, 1944 és 53 között a litvánok kitartó ellenállást szerveztek a szovjet elnyomás ellen, erről szól a megnyitón bemutatott dokumentumfilm is. A szovjet hatóságok olyan sikeresen titkolták el ennek a háborúnak a tényét, hogy arról évtizedekkel később sem tudtak. Az első híradások nyugat felé 1947–48-ban jutottak el, amikor ennek a függetlenségi mozgalomnak több képviselője nyugatra szökött, és különféle dokumentumokat – a szovjet megszállásról, az NKVD-s alakulatok atrocitásairól és a deportálásokról – vittek magukkal. A dokumentumok: az akkori illegális sajtó, szamizdat kiadás Litvániában. Másrészt rengeteg fénykép készült, a lakosság óriási többsége támogatta ezt a partizánmozgalmat. A litván ellenállás több fázisban zajlott. Az első 1944-től 46-ig. Ez volt a legaktívabb szakasz. Ebben körülbelül 10 ezer ember vesztette életét. A következő nagy szakasz 1946-tól 48-ig tartott, amikor a különböző, szinte független partizáncsoportok megpróbáltak egységesülni. 1949 februárjában hozták létre a különböző partizánszervezetek kongresszusát, és egységes vezetést alakítottak ki. Lényegében ekkor hozták létre azokat a katonai körzeteket, amelyek alapján szervezett, egyenruhás, rangjelzésekkel ellátott mozgalommá alakult át. Ez az első igazán nagy csapásoknak az időszaka, mert tömeges deportálással válaszoltak a szovjet hatóságok. A harmadik szakasz a leágazó szakasz, 1948-tól 53-ig tart, amikor lényegében 2–3 ezer ember maradt, ők kitartottak az erdőkben, földbe ásott bunkerekben. Különböző adatok vannak: 118 ezertől 130–140 ezer embert ért megtorlás. Különböző kimutatásokat lehetett olvasni: 1953-tól 55-ig a lakosság tíz százalékát érte Litvániában különféle megtorló intézkedés, deportálás, börtönbe vetés, bírósági ítélet. /Litván ellenállás. Egy háború, amiről nem tudott a világ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./
2007. július 6.
Egy szál gyertyát gyújtottak meg július 5-én a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum keretében működő hadisírgondozó iroda képviselői a Kolozsvár belvárosában nyugvó két magyar és egy német katona sírján. A magyar hatóságok a Szabadság napilapban megjelent írásnak köszönhetően szálltak ki a helyszínre. 1944 októberében a Kolozsvárra bevonuló szovjet katonák a két magyar és egy német katonát agyonlőtték. /P. A. M. : Gyertyagyújtás a három katona sírjánál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./
2007. október 23.
Hering József magyarországi szerző A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írása a budapesti Kapu 2007. szeptemberi számában jelent meg. Terjedelmi okokból ennek mintegy felét vette át a Háromszék. Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérése után bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát. A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. Ebben jelenetek meg Erőss János haditudósításai. 1945. május 9-én esett hadifogságba. Embertelen gyötrelmeket élt meg, közben a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, nem engedték azonnal haza. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, hat esztendő és öt hónap után térhetett haza Csíkkozmásra. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848–49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor csapdába ejtette őket. Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium tanára volt. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A Szekuritáté a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. Később mégis perbe fogták, az ítélet indokolása szerint: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. Számú Líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról. ” Erőss Jánost 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos szekuritátés őrnagy. Két kegyetlen kihallgatója volt Bartos és Bihari szekustiszt. Megpróbálták beszervezni besúgónak, de ennek ellenállt. Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A tárgyaláson a német nyelvet tanító Helmuth Lurtz azzal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle. Erre Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette őt a tárgyalóteremből. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kitették állásából. A másodfokú tárgyalás 1958. szeptember elején volt. A bíróság jóváhagyta Erőss ítéletét. Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. Később Erőss János a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. A Kovászna megyei Bálványos várának ő tárta föl a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált. Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt. Halála után egy esztendővel, 1998-ban, egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit azután Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaország jött. Erős János özvegye az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. /(sylvester): „A szenvedést emelt fővel viseltem”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./
2008. január 17.
„Sírjaik hol domborulnak?” címmel a Magyar Televízió két éve indított sorozatot. A világ valamennyi, magára adó hadserege kegyeleti okokból mindent megtesz elesett katonáinak felkutatására. Az orosz levéltárak nemrég kezdtek feltárulni, ezért még ma is nagyon sok magyar család nem tudja, hol veszett el hozzátartozója. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Központi Irattára, a Hadisírgondozó Iroda valamint a Magyar Vöröskereszt hosszú évek óta próbál nyomára bukkanni az eltűnt katonáknak. Emberek százezrei – katonák, polgári személyek – tűntek el a második világháború csataterein, hadifogságban vagy munkatáborokban. A legnagyobb vérveszteség a Donnál érte a magyar hadsereget: az eltűntek számát csaknem ötvenezerre teszik a hadtörténészek, és legalább ugyanennyien pusztultak el a hómezőkön. Egyre több hadifogolytábor adatai jutnak el Budapestre. A Magyar Televízió műsorkészítői továbbra is várják azok jelentkezését, akiknek családjában máig eltűntként számon tartott katona vagy polgári személy van, és azok jelentkezését is, akik lakóhelyükön ismeretlen hősi halottat rejtő sírról tudnak. /B. D. : „Sírjaik hol domborulnak?” = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./
